Hát sajnos lezajlott ez is. Pedig ilyen bucsu nem volt a faluban azóta, amióta a Mária Terézia huszárezred itt állomásozott egyszer. Persze arra én nem emlékszem, csak a nagyapám mesélte, hogy a menyecskék egy hétig nem tudtak rendesen járni a bucsu után.
Most ugyan nem volt itt a huszárezered, azt mondják, hogy már nem is jönnek mert úgy jártak, hogy feoszlatták őket. Na de most sem maradtunk ám bakák nélkül. Amióta tagog lettünk a natóban, úgy mondják, azóta az ünnepeken mindig megjelenik egy szekérderéknyi idegen baka, előtte mindig modják, hogy barátok és nehogy verekedésbe kezdjenek a legények velük, mert egyből áristomba kerül. Eddig nem is volt semmi baj, na de most ámerikai jöttek, úgy beszélik valami karolin államból nem voltak sokan de olyan feketék voltak, mint az ördög segge a rajzkönyvben. Aranyosak voltak, megvették a fakanalakat, a favillákat még a furulyákat is amit faragtam. A legjobban a bodzapuska tetszett nekik, egymást lűdözték és akkorát kacagtak hozzá mint az ötévesek. Megitták a tónibácsi összes pálinkáját, pedig az igen rossz volt, megették az összes dödölét meg juhtúrós puliszkát.
Este volt zene meg tánc, mi azt hittük, hogy már rég elmentek, de kiderült, hogy csak nem látszottak a tűzkörön kívül. Később már a jányok is erőssen sikongattak a csűr megett. Némelyik tán még kajabált is. Aztán hajnal felé mindenki kidőlt. Reggelre már csak a nyomok maradtak utánuk. Kíváncsi leszek, hogy a tél derekán hány csokifiú fog születni. Ezt nehéz lesz másra kenni.
A lényeget meg majd elfeledtem! Volt ám tűzugrás is, de erről majd máskor, megyek nézek a juhukra is kicsit.
