Ma kaptam meg a lap topom. Ugyan nem tudom minek nekem itt a havasokban, de ma feljött hozzám két ember a városból, azaz csak az egyik volt az, a másik olyan fehérnép féle, de a véknyabbik fajtából, és azt mondták, hogy a 21. szászadban ez már nélkülözhetetlen nekem. Mert aszongyák, hogy innen nem hiányzik más csak a kultúra. Melyik kultúra - kérdezem tőlük- az amelyik úgy hull le rólam, mint ruha, másról a boldog szerelemben? Azaz, bólogattak hevesen.
De mondom, itt még áram sincs, erre adtak egy kurblis áramfejlesztőt, állítólag, ha 4-5 órát tekerem 2 óra hosszát is tudom használni a gépet. Na gondoltam a körösztanyátok tekeri, majd rákötöm a villanypásztor napelemit. Azt mikor megkérdeztem, hogy mit kezdjek vele, mert ahho' igen kicsi, hogy puliszkát terítsek rajta, mutatták meg, hogy mire is jó. Le tudom írni a napjaimat, a tájékot, ami körülvesz meg ilyenek. Aszonták más emberek is csinálnak ilyet és, hogy ez másokat is érdekel. Meg adtak hozzá mindenféle izéket, olyan laposvégűeket, hogy dugjam bé a megfelelő nyílásba és akkor én is tudom olvasni mit írnak mások. De mire mindezt elmondták már menni kellett itatni a birkákat. Még az itatást megvárták, aztán adtam nekik egy kis sajtot meg túrót és útjukra engedtem őket. Még azt is mondták, hogy én vagyok az első pásztor akinek ilyenje van és hogy én írhatom először meg az életemet innen a havasokról. Azt is hozzátették, hogy ennek valami bog a neve. De azt nem tudom, hogy mér bog, mikor nem csomózódik rajta semmi....?
Na de most meg már menni kell beterelni meg aztán fejni, ha Isten is megsegél holnap megin írok.
