Bizony sok minden történt az álomlátásom óta.

Az idő elég pocsékba fordult itt nálunk és vagy két hete alig süt a nap, minden reggel ködökre kelünk, este meg jólesik a tűz melege. A birkák ugyan jól vannak, azok nem szeretik a nagy meleget, de a sok vízes fűben való mászkálástól egynémelybe beleesett a sántaság. Tegnap megkörmöltük őket. Ez az egyik olyan munka amit szívből útálok, nem elég, hogy büdös meg is kell fogni a jószág csülkét. Most nem tudtam kibújni a munka alól de még két napig érezni fogom az orromban a szagokat. Na de gondolom ez senkit nem érdekel, inkább arról írok, hogy milyen pletykákat hallottam, mer' ugye a hírek itt is jönnek-mennek.

Azt mondták a fiúk, akik körmözni jöttek, hogy az állomásfőnök felesége meglépet a gyapjúfelvásárló fiával. No ez csak azért különös mer a gyamjús fia, a Márton, nem egy hebrencs fajta. Az a gyerek világ életében olyan volt, hogy fát lehetett a hátán hasogatni. Az asszony meg egy olyan kiállhatatlan nőszemély, hogy a gyerekeket avval ijesztgették, mikor a pék leakarta szoktatni a fiát a cukorkáról rányomatta az állomásfőnök feleségének a képét a cukrospapírra, na szegény gyerek meg inkább rászokott az ecetes sóra. Szóval mink inkább azt gyanítjuk, hogy a bakterné inkább elrabolta a fiút, bár az vagy fél mázsával is nehezebb lehet a banyánál. Vagy lehet, hogy olyat tud amit mi még csak nem is sejtünk és megigézte a gyereket. Vagy még a lehet, hogy bujálkodással vette rá a szökésre, erről is hallani egy s mást a faluban és a hegyek között. Egyszer szegény állomásfőnök úr két napig nem tudott lábraállni csak az ágyékát borogatta...

Most már megyek én is elrámolok a kunyhóba, mer a hétvégin vendégem lesz! Majd beszámolok róla, hogy sikerült a vendégvárásom.